Kíváncsian álltam neki a HappyFunland című horrornak, őszintén szólva nagyon kíváncsivá tett a kicsit beteg hangulata és hát ki ne szeretne egy elhagyatott, lerobbant vidámparkban mászkálni?
A történet?
A Floridában található park, aminek egy mókus szerű rágcsáló a kabalája, ezt az egészet egy pénzmosásra hozta létre egy maffiózó. Az egész egy DisneyLand görbe tükör, szóval érdekes az elképzelés, viszont semmiképp se gyerekeknek való, hiszen az összes aranyos karakter vagy rosszarcú tolvaj, vagy perverz vagy csak simán alvilági figura. Na de a játék lényege, hogy egy rajongó megbíz minket nevetséges összegért, hogy videóra vagyük neki a parkot, ami tele van animatronikákkal, mint a Five Nights at Freddy’s-ben és persze hogy mind ki akar nyírni. Szóval csak túl kell élnünk a parkot és közben megoldani pár rejtvényt és megismerni a parkot.
Minden ami VR
Sajnos a VR grafika nem egetrengető és valószínűleg a képfrissítés sem, mert fél óra játék után abba kellett hagynom, pedig én a Horizont órákig bírom a PSVR2-ben. Beállítási lehetőségek alig vannak, például forgásra csak 15, 45, 60, 90 fokos. Sehol folyamatos forgás, vagy bélyegkép bekapcsolás. Arról nem beszélve, hogy a ravaszok meghúzásával nem markolunk, hanem előre mozgunk a játékban, mely érthetetlen. Annyira nem állt rá az agyam az eddig minden játékban logikusan kézreálló dolgok agyatlan megváltoztatására. Ráadásul ha megfogunk egy tárgyat, azt el se tudjuk egyszerűen dobni és ez csak tovább bonyolít mindent. Hatalmas fekete pont!
A fizika is katasztrofális, a tárgyak egymással való interakciója ott is rossz, ahol szükség lenne rá. Van amikor úgy kell továbbjutni, hogy minigolf pályán beütni a golyót a lyukba. Hát ne tudjátok meg mit összeszenvedtem, mert az ütőnek használ tárgy mindenen átmegy, bele a földbe is. Ráadásul az ütést sem érezzük, se egy rezzenés, semmi. Gondolhatnátok, hogy most nagyon kukacoskodom, de sajnos a játék kellemetlen ilyen módon.
Harcok
Néha az animatronikák az életünkre törnek, először azt hittem ez egy harc nélküli játék és menekülni kell, de az ellen csak adott területen mozog, ha bemegyek egy házba és megállok az ajtóban, eljönnek az ajtóig és ott állnak. Aztán rájöttem, hogy le lehet őket ütni, de az valami borzalom. Nincs itt sem visszacsatolás, hogy megütöttem, csak csapdosom a kezemmel, mint ha legyeznék és egyszer majd csak lerobban a fejük és összeesnek. Se feszültség, se izgalom, inkább csak idegesítő az egész.
Videámparkos attrakciók
Nagyon jó ötlet, hogy fel lehet (kell) ülni egyes videámparki dologra, de sokszor a fejünk nem követi le a testünk mozgását és néha már már unalmasan túl hosszú ideig tartanak, így ez is inkább kiábrándító ebben a formában, mint élvezetes.
Összegzés
A játék nem repetitív és változatos, bár ez nem nagy kiváltság, ha arról a 2-3 órás játékmenetről beszélünk. Bár a grafika nem a legjobb, a vidámpark maga öteltesen lett kialakítva és látványos. Ezeket pozitívumnak írhatjuk fel és hát indie cím, ezért nem akarok túl szőrszálhasogató sem lenni, de lehetne sokkal jobb is, ha odafigyeltek volna a fenti apróságokra, ami az élvezeti értékét a játéknak szinte teljesen elveszik. Az ötlet pedig jó, a hangulatot ha nem ölik meg a hibák, jó lett volna, még ha néha nem is ijesztő. Sajnos a kivitelezéssel egy katasztrófát alkottak, így nem is tudom kinek tudnám ajánlani. Biztos lesz aki kipróbálja majd és tetszeni fog neki, de túl sok minden fölött kellett volna szemethunynom, hogy azt mondjam ez egy jó játék lett. Mert ebben a formában nem az.
Leave a Reply