A Synapse c. játékra már az első trailernél felfigyeltem, aztán az őszintét megvallva, csak legyintettem egyet. OKé, pörgős játékmenet, de van mögötte legalább valami jó történet? Vagy csak egy hentelés az egész? És miért fekete-fehér, minimális színekkel? Érdekelt, de mégsem, majd véletlenül megvettem.
Ne kérdezzétek, hogyan lehet véletlenül megvenni egy játékot. Mentségemre legyen szólva, hogy késő este volt már, aztán úgy döntöttem behúzok egy jócskán leakciózott VR játékot, gyors kosárba be, vásárlás gomb, jelszó, majd pislogtam, hogy miért tudom letölteni a Synapse játékot is. Oh, b@sszus. Valahogy a kosárba raktam korábban, vagy nem tudom, de az olcsó VR játékkal együtt ezt is megvettem, főleg annak fényében, hogy bár érdekelt, annyira nem varázsolt el a trailer. Na de ha már megvettem, próbáljuk ki. Ó TE JÓ ÉG, nem tudtam abbahagyni és 3 órán keresztül játszottam, ami nálam nagy szó, mert 1-2 óra bőven elég VR-ból, a 3 már ritka és csak azért hagytam abba, mert már hajnal 1 is elmúlt és másnap – mármint aznap – meló reggel.
Történet
Öööö, lényegtelen mondhatnám, mert nem azért fogod játszani. De ha már itt tartunk, lényegében egy különleges ügynök vagy, aki be fog lépni egy gonosz ezredes elméjébe, aki valamiféle kómában van, hogy megállítsd a jövőbeni pusztító terrortámadásra vonatkozó terveit. Egy csaj fog a kommunikátorodon keresztül vezetni az utadon, néha az ezredest is hallani majd ahogy ezzel a nővel civakodik és szép lassan fény derül mindkettejük indítékára. De kb. olyan szinten mellékes ez a sztori, hogy lehetne a játék egy agyatlan árkád lövölde, amolyan Serious Sam stílusban, amitől a trailerben is féltem. Minden félelmem beigazolódott és mégis hatalmasat csalódtam, ráadásul pozitívan.
Játékmenet, irányítás
Szóval elkezdjük a játékot, a való világból bejutunk az ezredes elméjébe, majd kezdjük elsajátítani az elme világában rendelkezésünkre álló arzenál használatát. Eleinte csak egy pisztolyunk van, amit az ellenfelek által elhullajtott töltények megszerzésével tudunk utánpótolni. Oké, jönnek, lelőjük őket, ennyi. De aztán, NA DE AZTÁN! Amikor megkapjuk a telekinézis képességet, minden megváltozik. Végre az első komolyabb játék, ami a szemkövetés képességét kihasználja a PS VR2-nek. Eleinte dobozok és robbanó hordók vannak, amelyikre csak rápillantasz, színessé változik ebben a szürke világban. És ha szórakoztál a szemkövetés beállításánál, hogy milyen király már amelyik pontra tekintesz, tényleg az villan fel, itt ugyanezt fogod játszani. Tényleg csak rápillantasz egy dobozra és képes leszel az L2-vel megragadni, majd a magasba emelni. Annyira pontos, hogy akár 2-3 darabbal zsonglőrködhetsz is a levegőben. A robbanóhordóknál a haptikus visszacsatolásnak és az adaptív triggernek köszönhetően egy koppanást érzel, amint kicsit ráfogsz az L2-vel és akkor megemelheted, eldobhatod, viszont, ha a koppanáson túl erősen meghúzod a “ravaszt” felrobban a kezed erejétől. Mármint a telekinetikus erődtől. Érted… nem, majd megérted! Ez egy olyan élményfaktor a játékban, ami képes a hátán elvinni az egészet. A játék folyamán 7 vagy 8 fázison (pályán) kell végighaladnod, hogy elérd a végcélod, a bökkenő ott következik be, amikor legelőször meghalsz. Én büszkén a közepéig elvittem az egész játékot, amikor az első főbb ellenségnél meghaltam. Hirtelen egy csarnokban találtam magam, ott, ahol legelőször mikor beléptem az elméjébe az ezredesnek. Bal és jobb oldalon egy-egy világító kör a földön. Amikor az elsőre ráállok, különböző célfeladatok jellenek meg fastruktúrába rendezve. Hmmm, néhányat már teljesítettem is. Aha, öljek meg 20 ellenséget egymás után csak telekinetikus erővel szuper, rányomok, 2 XP-t kaptam. 10 headshot még 1 XP, stb… stb… majd mikor az összeset begyűjtöttem, láttam, hogy milyen feladatok vannak amikbe már belekezdtem, de még nem vittem véghez. OK, akkor majd ez a cél ha folytatom. Na de nézzük mi lesz a másik körre lépve. És igen, 3 fejlődési fa, ahol elkölthetem az XP-ket. Mentális, fegyver és életerővel kapcsolatos fák. Húúú, lehet olyat, hogy ha beváltom rá az XP-t, ár az ellenségeket is felemelhetem a földről. Mondanom sem kell, első között választottam azt. Miután mindet elköltöttem, irány a teleport kapu, átsuhantam rajta, egy fura előcsarnokba kerültem. Nem baj, ott a másik teleportkapu, irány abba, hogy folytassam a játékot. De… mi történt? Az első pályán vagyok, csak máshol kezdtem. És bizony ekkor esett le a tantusz, ha meghalsz, a legelejétől kezded. Az összegyűjtött tapasztalati pontjaiddal fejlesztheted magad, így egyre erősebb és ügyesebb leszel, de a leges legelejéről kell kezdeni az egészet. Elsőre kicsit rosszul esett a felismerés, mondom amilyen béna vagyok én ezt hamar megunom majd ha folyton meghalok és mindig ugyanonnan kezdem… és másodjára is ugyanott haltam meg. De 3. nekifutásra túljutottam rajta. Egyszerűen olyan szinten motivál, hogy újra essen neki az ember, hogy az már leírhatatlan. Az egyetlen gyengébb pont, talán az a 5-6 féle ellenség, amivel találkozni lehet a játékban.
Grafika, Hangok
Ahogy említettem, a látványvilág a trailer alapján nekem annyira nem jött be. Miért ilyen fekete-fehér az egész? Gondoltam. Viszont “odabent” a világban iszonyat jól néz ki. A tükröződésektől kezdve minden nagyon rendben van és itt említeném meg, hogy a képfrissítéstől kezdve minden annyira jól optimalizált, hogy akármennyire pörgős is a játék, egyáltalán nem éreztem rosszullétet, míg ennyi Resident Evil 8 után azért kicsit kavargott a gyomrom. Ez a szürkeség nem csak jól néz ki, de praktikus is, hiszen a színes dolgok nagy kontrasztot jelentenek a környezetükhöz képest, így azonnal felfigyelhetünk mindenféle ellenségre vagy éppen a telekinézissel kiválasztott tárgy is egyértelműbben kiemelkedik környezetéből. Hangok terén minden tökéletesen passzol, se nem kiemelkedő, se nem gyenge. Zenék nem igazán vannak.
Összegzés
A Synapse egy rettentő jól összerakott és szórakoztató játék. Pedig nincs kiemelkedő története, csupán a harc fegyver és mentális képességek összhangja általi kiemelkedése teszi szórakoztatóvá. Ha sikeresen végigvitted, akkor egy nehezitett szint nyílik meg, azt is érdemes kipróbálni. A fejlesztők szerint 10 óra van a játékban, nekem 7 óra alatt sikerült kijátszanom, persze a nehezített szint elég vonzó és még nem is teljesítettem minden XP-t adó feladatot és van még mit beszreznem a képességeim közzé is, így biztos vagyok benne, hogy ismét a harctéren fogom találni magam hamarosan.
Leave a Reply