A Neat Corporation indie fejlesztőcsapat Budet Cuts című játéka 2018-ban jelent meg PC-re, majd
egy évre rá a folytatása is. Ezt követően 2020-ra elkészült a Playstation VR port, az első részről. A
két játékot most egyben kapjuk meg PS VR2-re Ultimate alcímmel.
A feladatunk, hogy kijussunk egy irodaházból anélkül, hogy a biztonsági személyzet robot tagjai
megállítanának. Persze hamar rájövünk, hogy temérdek teendőnk lesz még előtte.
Mivel már írtunk egy tesztet 2020-ban, így most inkább arról lesz szó, hogy milyen élmény a Sony
második eszközén. Aki esetleg a játék részletesebb leírására is kíváncsi lenne, az első rész
tesztjét itt érheti el.
Fontos megjegyeznem, hogy én most találkoztam először a Budget Cuts-cal, így az élmény teljesen új, de megpróbálom a régi verzióhoz hasonlítani. A játékmenetben talált legfontosabb különbség, hogy a fegyverek most már tönkremennek. Ez nagyban megnehezíti a dolgunkat, mivel elég kevés eszköz lehet nálunk (szám szerint hat), így sokszor tényleg inkább lopakodnunk kell. Szerencsére ha mellédobunk, akkor az eszközünk nem sérül, csak abban esetben, ha áldozat is van.
Az opciókban nincsen ülő mód, és a játékban sincs guggolás, ami az elején engem nagyon zavart,
aztán rájöttem, hogy valójában ez így sokkal viccesebb, mert így nekünk kell majd bujkálni, hajolgatni, leguggolni, vagy esetleg négykézláb mászni.
A kezünkben lévő eszköz kinézete természetesen megváltozott. Már nem a Move kontrollereket, hanem orbitmentes Sense-szerű kütyüket tarthatunk a kezeinkben, amiken egyébként valamiért egy gombbal több van. Az elődjének elvileg voltak követésbeli problémái, itt ezt szerencsére már nincs.
A beállításokban most már bekapcsolható a folyamatos mozgás és forgás, mivel a Sense
kontrollereken már megtalálhatóak az analóg karok. Ez egyrészről előny, mert így azért könnyebb
menekülőre venni, ha észrevesznek, másrészről viszont nincs annál idegesítőbb, mikor a
kezemben tartott penge vagy olló beleáll egy tárgyba vagy az ajtófélfába, miközben szedjük a
lábunkat, mi meg ott maradunk fegyver nélkül. Ami még a mozgással kapcsolatos és számomra
zavaró, hogy bele tud lógni a fejünk a falba és olyankor egy textúrán túli mátrixban vagyunk.
Amikor eleve stresszes helyzetben vagyunk és észrevesznek, futás közben meg egyszer csak a
falban találjuk magunkat, az eléggé ki tud zökkenteni.
Az előző tesztben a kolléga megemlítette, hogy nem igazán értette, mire volt jó a nagyító.
Azért mert ha rejtőzködés közben kinézünk a fal mögül akkor észrevesznek, ezzel az eszközzel
viszont a falon át látjuk vele az ellenfeleket. Emellett ha mondjuk német nyelven szeretünk
játszani, akkor az eredeti angol szöveg a nagyítón keresztül németül jelenik meg.
A játék felbontása nem natív 4K, amivel önmagában nem is lenne gond, de a magas képfrissítés
eléréséhez az újravetítési technológiát használja. Ez a mozgások alatt eléggé észrevehető, mintha
szellemképes lenne a kép, ami engem egy kicsit zavar. (Aki nem ismeri, a reprojekció egy olyan
technológia ami a videókártya által kiszámolt 60 képkockát kiegészíti köztes képkockákkal, és így
elérheti a 120 fps-t alacsonyabb teljesítménnyel. Ez természetesen mindig látszódik, csak van,
ahol nem annyira veszi észre az ember.) Ettől függetlenül nem mondom a képminőségre, hogy
rossz lenne, főleg egy indiecsapattól. Emellett az igazság az, hogy engem valamiért a hangok
inkább visznek magukkal mint a látvány, nagyon el van találva, és olykor humort, máskor pedig
feszültséget idéz.
Bevallom, azt feltételeztem először, hogy egy gagyi bugyuta játék, azonban rá kellett jönnöm, hogy
izgalmas, adrenalinnal teli, vicces, és még csak nem is könnyű. Nagyon tetszik, hogy néha átmegy
enyhén puzzle-szerűbe a játék, és meg kell keresni dolgokat, vagy a módját, hogy hogyan
szerezzük meg azokat. Sőt, egy idő után rájöttem, hogy ez egy Hitman játék. Ahol ugyan a történet
fix, de a filmet mégis mi készítjük.
Ha úgy gondoljuk és van fegyverünk, elbánunk egy két robottal, majd a “holttesteket” eltüntetjük,
vagy életben hagyunk mindenkit és feltűnés nélkül átosonunk az őrzött területeken.
A játék június 1-jén fog megjelenni, szerintem érdemes befizetni rá, unatkozni nem fogtok. Igaz,
még én sem jutottam el a végére, így konkrét számot nem tudok mondani, de így, hogy két epizód
van egyben, legalább 8-10 óra játékidő van benne. Vagy ha szerencsétlenkedünk, akkor még több.
Azt még szeretném megjegyezni, hogy valamennyi nyelvtudás azért nem árt, hogy tudjuk, éppen
mit és hol keressünk, bár sokszor még így is elég nagy kihívás.
Leave a Reply