TESZT: Budget Cuts

A Budget Cut lopakodós-puzzle játék előszőr 2016-ban jelent meg pc-n (HTC Vive exkluzívként), egy demo formájában. A végleges játék 2018 közepén jelent meg. Azóta kijött a második része is tavaly, de psvr-ra most hozták el nekünk az első részt.

Az alapvetése egyszerű, ki kell jutnod az irodaházból, amit olyan robotok őriznek, akik szemrebbenés nélkül lelőnek. Mivel mi csak különböző irodaszerekkel tudunk felfegyverkezni, a robotok pisztolyait nem – ha próbálkozunk, csak megráz az áram- így igen hangsúlyos játékelem a lopakodás.

A move kontrollerekkel működik a játék- annak minden előnyével és hátrányával. Elsőre furcsa, de amúgy remek ötlet a moduláris felépítés, avagy egy gomb nyomvatartásával 3 funkció közül választhatunk. Az egyik egy teleport pisztoly, gyakorlatilag a közlekedés, a második a kezünk –ezzel tudunk fogni, tartani és egyéb interakciók-, a harmadik pedig… hát, igazából olvashatóbbá teszi a papírokra írott dolgokat. Más funkcióját még nem találtam. Ugyan így, egy gombnyomással hozható elő az inventory, amibe kb 7 eszközt tehetünk.

A teleport pisztoly egy labdát lő ki ívesen, ami pattog, amíg nem ér egy stabil vízszintes felületre-ezzel lehet trükközni. Az érkezési ponton nyílik egy portál kapu, amin keresztül fokozott mértékben körbe tudunk nézni, hogy biztonságos lesz-e a terület. Mókás dolog, de ezen a kapun keresztül a robotok is észrevehetnek és lelőhetnek.

Ahogy írtam, a robotok ellen az irodában fellelhető eszközök használhatóak. Ezek kimerülnek a porcelán pohár/tányér – ezek csak elkábítják őket egy rövid időre- illetve az olló, papírvágó kés lehetőségekben. Utóbbiakból érdemes felszerelkezni, illetve figyelni arra, hogy lehetőleg mellkas, de főleg fejen tudjuk őket dobni, ugyanis ha csak végtagot találunk el, rövid fájlalgatás után simán lelőnek minket. Szerencsére a likvidált ellenfelekből visszaszerezhetjük eszközeinket, mert a psvr fénykövetése produkál néhány érdekesre sikeredett dobást.

Kezdő felszerelésünk közt akad még egy csipogó, ha megszólal, hogy új üzenetünk jött, kiír egy négyjegyű számot. Ilyenkor keresnünk kell egy telefont és felhívni a számot. Ekkor a segítőnk elmondja mi lenne a következő feladatunk, ahova el kell jutnunk. Ezt egy szép kidolgozású fax üzenettel is összefoglalja. Ezután annyi a dolgunk, hogy ellopakodjunk (vagy rambozzunk), megtaláljuk a megfelelő jogosultságú kártyát a lifthez/ajtóhoz, meghallgassuk az új üzenetet és így tovább.

Grafikailag nem estek túlzásba, egy kellemes, bolondos minimalista stílusú megjelenése van. Majdnem fél napot elvoltam benne bármiféle rosszullét nélkül. A hangok, zenék, szintén remekül hozzáadnak az atmoszférához. Különösen szórakoztató még ahogy a robotok magukban beszélnek, érdemes néha figyelni rájuk.

Az automatikus mentési pontok ellenben nagyon szemetek tudnak lenni, legtöbbször az adott pályaszakasz legelejére tesz vissza – illetve nincs in game menü, ami mínusz pont- az esetlegesen felvett eszközeink nélkül. A játék maga amúgy nem túl nehéz ha ráérzünk, bár az elején bevallom majdnem lepasszoltam az egészet, annyira megakadtam, de egy fél óra után rájöttem számomra hogy lesz ez kivitelezhető és jó.

Összeségében egy remek és hangulatos játék, bátran tudom ajánlani bárkinek és várom, hogy érkezzen a második része.

Varga Pál
About Axzanar 4 Articles
2017 decembere óta van VR-om, amivel gyermekkorom egyik nagy álma vált valóra. Érdeklődési köröm mind a játékok, mind az élet terén mindenre, - de tényleg mindenre- kiterjed. Ezen ismereteimet főleg regényeim írásában kamatoztatom, mely nem csak hobbim, de fő életcélom is. Addig is, informatikai és hálózati szakismeretemmel keresem a kenyerem.

Be the first to comment

Leave a Reply

Your email address will not be published.


*


tizenhat − 14 =

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .