Még tíz éves sem voltam mikor megismerkedtem a G-Con világával. Time Crisis, Vampire Night, Dino Stalker vagy ha más platformokat említünk The House of the Dead és a jó öreg Duck Hunt. Akik a 2000-es évek előtt születtek azok bizonyára találkozhattak már a címek valamelyikével, akár otthoni konzolról nyomva, akár játékeremben egy kis aprópénz ellenében. Az egész lightgun éra nagyot ment és jó is volt, csak hát a lapos tévékkel megnőtt az input lag, így a régi fegyverek használhatatlanok lettek. Persze voltak még próbálkozások, de egyre bonyolódtak, a játékok száma meg már már a nullát súrolgatta. Pontosan ezt a régi jó árkád lövöldét idézi fel bennem a Zombieland: Headshot Fever Reloaded játék.
Képi világ és hangulat
A dizájnból már láttunk sokszor hasonlót (bennem a XIII-at idézi fel), így ettől nem kéne, hogy hanyatt dobjuk magunkat, de a sisakban magával ragadó az élmény. Tökéletes a kép, minden éles és úgy loccsannak a zombifejek, mintha egy Tarantino filmben lennénk. Legalábbis én így érzem magam a játék minden egyes pillanatában, amihez nagyban hozzájárulnak a kontrollerek. A hangok a képi stílushoz hasonlóan nem kiemelkedően jók, de teljes mértékben megfelelnek. A teleportszerű haladás szinte teljesen automatikus, így a pályákon nincs más dolgunk mint célozni, lőni, majd újratölteni. A célzás egyértelmű, és a tárazás is egyszerű, a lövés viszont az adaptív ravaszhatásnak köszönhetően fantasztikus élmény. A különböző fegyverek elsütőbillentyűi máshogy viselkednek. Nemcsak egy sörétesé és gépfegyveré, de még két különböző pisztolyé sem egyforma.
Játékmenet
A négy nehézségi fokozat mindegyikében 3-3 helyszín, helyszínenként pedig két pálya. A játékot igen gyorsan lehet pörgetni, tekintve hogy olyan 2-3 percesek a pályák. Így ha csak egy kevés időnk van játszani, akkor is érdemes lehet ezt választani, mert lenyomsz két-három pályát aztán mehetsz a dolgodra. És mielőtt még azt gondolnánk, hogy ez így elég rövid játék lesz, hát… annyira azért nem. Ugyanis mindegyik pályán négy küldetésünk van, ebből az egyik nyilván az, hogy éljük túl, de vannak olyanok is, hogy tárgyakat kell találni vagy kombóba gyilkolni. Így amikor majd az lesz a feladatod, hogy csinálj egy hússzoros kombót akkor azért jó párszor neki kell futni, mire kitalálod a megfelelő taktikát vagy fegyvereket. A haladást nem csak a feladatok sokszínűsége motiválja, hanem a fegyverek feloldása, majd fejlesztése is, amellyel nagyobb sebzést, tárat és lőszercsomagot kapunk, mivel a másodlagos fegyverekhez véges a muníció. Nyilván ezeknek ára van, méghozzá klotyópapírban meghatározva. A fegyverek típusa és kinézete mellett még képességeket is választhatunk a játék előrehaladtával.
Összefoglaló
Tehát. Van 24 pályánk, 96 küldetéssel és ha ehhez hozzávesszük, hogy vannak olyan plusz feladatok hogy csinálj meg minden pályát pisztoly használata nélkül, akkor bizony rájövünk, hogy igencsak sok órát bele tudunk fektetni. Összességében mindamellett, hogy egy olyan rajzolt grafikájú játékról beszélünk ahol buta zombikat kell lövöldözni WC papírért, megérdemelten említhetjük a klasszikus rail-shooterek között, sőt nálam etalon lett, így aki szeretne egy kicsit darálni, annak csak ajánlani tudom.
Leave a Reply