Beszéljünk arról, miért is sikerült rettentően jól a Blasters Of The Universe PlayStation VR-ra!
Magam se hittem volna, hogy egy VR árkád játék ennyire tetszeni fog, de lehet ez annak is köszönhető, hogy amiket eddig kaptunk hasonló stílusban PSVR-ra, azok meg sem közelítették ezt a színvonalat.
Kezdjük azzal, hogy a játék nagyon retró. A zenék, hanghatások, látvány, mind a 80-as, 90-es évek játéktermi gépekben lakozó árkád játékok hangulatát idézik. A menüben máris céltáblákra lövöldözhetünk, melynek az a fő szerepe, hogy kipróbálhatjuk a moduláris fegyvert a kezünkben, ugyanis azt ahogy haladunk előre a játékban, különböző modulokkal turbózhatjuk fel, melyeket folyamatosan oldunk fel. A megválaszthatjuk a fegyver testét, a tár típusát, egy speciális tulajdonságot és egy lövés típust. Mindegyikből legalább 8-10 áll rendelkezésünkre, így elég sok variáció közzül választhatunk.
Csak és kizárólag Move kontrollereket használhatunk, azokat viszont nagyon jól kezeli a játék, szuper az irányítás, egyszer nem ütköztem bármiféle problémába. Egyik kezünkben a fegyver, másikban a pajzs. Majdnem el is felejtettem, hogy a pajzsnak is több típusa választható ott, ahol a fegyvert állíthatjuk össze magunknak.
Most, hogy bekerültünk egy játékgép belsejébe és virtuálisan is átélhetjük a főgonosz által rán küldött hadseregének változatos “katonáit”, beszéljünk a látványról. A felbontás magas, recés élek sehol nincsenek, a látvány éles és 100%-ig rendben van. Egyhelyben állunk és onnan lövöldözzük az előttünk lévő területebn, kb. 180-200 fokos látótérből érkező teremtményeket.
Fontos tudni, hogy egy speciális páncélnak köszönhetően a testünk nem sérül, így csak a fejünkön vagyunk sebezhetők. Az ellenfél lövései elől el kell hajolnunk, vagy úgy állnunk, hogy a lövedék ne találjon fejbe minket. A legtöbb a pajzzsal is kivédhető, de a lézersugarak például nem. Valamint a pajzsot minél több találat éri, annál inkább sérül és nem javul meg. Ha egyszer elfogy, akkor elfogy. Ezért elég sokat fogunk hajolni, guggolni, így elég mozgalmas a játék, nem csak állunk. Ja igen, állva érdemes játszani. Talán azért tetszett ennyire ez az alkotás, mert kihívás van benne és akárhányszor meghalunk, érezzük a “na mégegyszer megpórbálom, most sikerülni fog” érzést. Nem pedig azt, hogy “hagyom ezt a sz..rt, nem érdekel”. Természetesen minden pálya végén egy boss fight vár.
Elérkeztünk a közel tökéletes játék egyetlen negatívumához. Bizony úgy néz ki – legalábbis a menü arról árulkodik -, hogy 4, igen összesen négy pálya van a játékban. Persze van 2 különböző nehézségi fokozat, mindegyik pálya játszahtó végtelen módban, amíg meg nem halunk és a fegyverek moduljainak többszáz féle összekombinálási lehetősége is sok lehetőséget rejt, mégis ez kevéske. Mindettől függetlenül megkockáztatom, hogy megéri a maga 5.990 Ft-os árát, most pedig PS Plus-al március 7-ig csak 5.091 Ft a PS Store-ban.
Én 9/10-re értékelem, de csak a 4 pálya miatt. Ha lenne legalább 10 pálya benne, 10/10-et kapna. Viszont a végtelen játékmód is jó móka, az igazi arcade fanoknak kell ennél több?
Leave a Reply