Egy aranyos, farmos játék. Nem szimulátor, és szerencsére nem is valós idejű, így nem kell attól félni, hogy ha nem lépünk be időben, lerohad a termés.
A FusionPlay egy kis indie fejlesztőcsapat, így a játék természetesen sem a látványban, sem az összetettségében nem fog versenyre kelni nagyobb címekkel, de ettől még élvezhető.
Nincs történet, minek is, helyette vannak küldetések, amelyek sorozatában egyre több dolog nyílik meg. Emellett teljesíthetünk megrendeléseket vagy egyszerűen eladhatunk bármit, amivel növelhetjük a vagyonunkat.
A növénytermesztés nem csupán móka és kacagás, első körben ugyanis magot kell vásárolnunk. Ennek az ára egyenesen arányos a termés értékével. Kell művelési terület, amit kezdetben kapunk, de a bővítés egyre többe fog kerülni. Az üres mezőn, ha már nincs szemét, akkor el is vethetjük a magjainkat, lehetőleg úgy, hogy mindenhová egyenletesen jusson, mielőtt elfogyna az adott mennyiségű mag. Ennek sikerességén múlik, hogy megkapjuk-e a maximális palántaszámot a földön. Az idő múlásával a földünk begyomosodik, és ha nem gazolunk ki időben mindent, akkor lesz olyan tő, ami elhal. Ugyanez igaz a locsolásra is, tehát az, hogy valamit tökéletesen elvetettünk, még nem garantálja azt, hogy maximális lesz a hozam, így a maximális bevétel sem mindig biztos.
Állatot tartani viszont annál jobban megéri. Tyúk, birka, tehén és disznó is lesz a farmon, hogy később tojást, gyapjút, tejet és szarvasgombát szerezzünk.
A jószágoknak szeretetre van szükségük, de ami még ennél is fontosabb, az a víz és a takarmány, amiből a második az eladandó terményünk egy része lenne. Szerencsére, ha épp kifogytunk a répából, de éhesek a birkák, tudunk venni, de olcsóbb, ha a magunk által megtermesztettből tartjuk el jószágainkat, így nem szabad mindenből gyorsan pénzt csinálni. Ha jól lakott a kedves, akkor bizony oda is piszkít az ólba, amit aztán ki más takarít el, mint a gazda.
Az állati termékekhez minijátékokkal juthatunk hozzá, aminek eredménye beszorzódik a tartott állat számával, így nem kell az összes tehenet megfejni, vagy birkát megnyírni egymás után.
Éjjelente, vagy ha már nincs mit tennünk, aludnunk kell, hogy hajnalban újult erővel folytathassuk a munkát. Mindamellett, hogy kellemes és nyugtató játék, hamar belátjuk majd, hogy a tanyasi élet nem könnyű, és sokat kell dolgozni, hogy legyen pénzünk a magokra, vagy egy újabb állatra.
A közlekedés iszonyatosan gyenge. A teleportálós haladással semmi bajom nem lenne, de itt az a helyzet, hogy fix helyekre tudunk csak ugrálni, majd ott foroghatunk, de ennyi.
A kinézet egyszerű a maga kis rajzolt stílusában, nyugtató hatású, de indie játék lévén nem is annyira a stílust boncolgatnám. Talán két problémát tudok itt megemlíteni. Nagyon kevés épület és tárgy van körülöttünk, kicsit ezáltal üresnek érzem a teret, tényleg csak az van benne, amit használunk, aminek célja van. A másik probléma, a távoli dolgok, és azon belül is inkább a szövegek. Például fogsz egy könyvet (amiben elég nagy betűk vannak), és ha normális karnyújtásnyira van, csúnyának tűnik és csak 15 cm-ről nézve látszik jól. Hiába állunk az otthonunkban a feladatok és megbízások mellett, addig nem igazán olvashatóak, amíg közel nem hajolunk.
A hangokról nem nagyon van mit taglalni, teljesen passzolnak a látványvilághoz. Nincs túlspilázva, kellemes zene kísér végig, és bőgnek nekünk az állatok.
Összességében egy szórakoztató játék, amely biztosan nem fogja feltornázni az adrenalin szintünket, még akkor sem, ha elejtünk véletlen egy tojást. Sajnos, több tartalom hiányában gyorsan ismétlődővé válik. A “sztori” kb. 6-8 óra alatt teljesíthető, ekkorra már feloldottunk mindent, és csak pénzünk akadályoz abban, hogy meglegyen a tíz darab állat mindegyik fajtából, a tizenkét mező, a legdrágább kunyhó, vagy a jövedelmet növelő szekérfejlesztés.
Leave a Reply