Igen, tudom, hogy már volt Robinson teszt, de nem ennyire összeszedett. Ezt a tesztet Malindovszky Ákos készítette és zseniálisan bemutatja a játék lényegét.
Ákos írt már néhány fantasztikus tesztet az oldalra, s tudjuk, hogy a kaland játékok nagy szerelmese, viszont ez az első videója is hozzá. Fogadjátok tőle szeretettel, mert valóban segít döntésre jutnia azoknak, akik vacilálnak a játék megvásárlásán:
A Robinson the Journey nem sok időt veszteget a bevezetésre, vagy a hangulat megalapozására. Gyorsan beledob minket a dolgok sűrűjébe, és hagyja, hogy maga a világ varázsoljon el minket. Itt ugyanis a bolygó és dinoszauruszok az igazi főszereplők.
A játékban Robint alakítjuk, aki egy kolonizáló hajó váratlan tragédiájának köszönhetően egy őslényekkel teli bolygón reked.
A kalandjaink során két kísérőt is kapunk magunk mellé. HIGS a lebegő robot gömb a feladatának érzi, hogy gondoskodjon rólunk. Tanácsokkal lát el, és iránymutatással szolgál, hogy merre is kellene tovább haladnunk. Állandó aggodalmaskodása általában szórakoztató, de néha kissé már bosszantó is lehet.
A másik kísérőnk Laika a három hónapos kölyök T-rex, akit születése óta mi nevelünk. A játék folyamán parancsokkal irányíthatjuk. Utasításainkra tárgyakat tud felvenni, bemászik szűk helyekre, vagy akár üvöltésével elkerget más állatokat is.
A Robinson egy kalandjáték, melynek lényege maga a felfedezés. Az ismeretlen felkutatása, amire minden lehetséges módon motivál minket a játék. Nem jelöli meg nagy piros iránytűvel, hogy merre kell mennünk, és nem rágja a szánkba, hogy mi a feladat. Inkább arra ösztönöz minket, hogy bejárjuk ezt a gazdag világot. A különböző területeket, szinte bármilyen sorrendben meglátogathatjuk. Nem nagyon töltünk hosszú időt bonyolult logikai feladványok előtt a fejünket vakarva. Inkább tárgyakat mozgatunk, lopakodunk, vagy épp falakat mászunk meg, hogy eljussunk a célunkig. Az elsőre talán kevésnek tűnő lehetőség azonban elég sokrétűen használható. A tárgyak dobálását például egyaránt használhatjuk egy Brachioszaurusz megetetésére, de akár a Raptorok elterelésére is, amíg elosonunk a hátuk mögött.
A játék grafikája a legszebb, amit eddig a virtuális valóságban megtapasztaltam. A Crytek saját játékmotorját fejlesztette tovább, hogy megfeleljen a virtuális valóság támasztotta új követelményeknek. A modellek és a textúrák szépen kidolgozottak. A bolygó minden szeglete élettel teli és hiteles. A virtuális valóság abban is segít, hogy pontosan érezzük helyünket ebben az idegen világban. A szűk barlangokban, szentjánosbogarak között még akár nagynak is érezhetnénk magunkat, de az őslények lábainál állva, vagy a távolban pihenő gigászi hajóroncsikra nézve érezzük, milyen kicsik is vagyunk valójában.
A játékmotort és az okos pályatervezést dicséri az is, hogy a teljes elmélyülést töltőképernyők sem szakítják meg utunk során
Az irányításhoz a Dualshock kontrollert használjuk. A mozgás az FPS-ekből már jól ismert módon történik a két analog joystick-kal. Több kényelmi beállítás is segít, hogy a lehető legkevésbé jelentkezzen a „hullámvasút” érzés. Kezdő VR használóknak ettől még előfordulhat, hogy sűrűbben kell szünetet tartani, amíg a szervezet megszokja a szabad mozgást. De higgyétek, el megéri időt adni a játéknak.
A fő történetszál mellett, rengeteg mini játék is helyet kapott a Robinsonban, amik tovább színesítik az élményt. Szkennelhetjük és kategorizálhatjuk az állatokat. Összegyűjthetjük más utasok kommunikátorait, amik a háttértörténet morzsáit tartalmazzak. De akár labdázhatunk is Laikával, vagy papírrepülőt reptethetünk a szikla széléről. Ezek talán nem tűnnek nagy dolognak elsőre, de ha megfogott a világ, akkor ezek az apróságok újabb okot adhatnak arra, hogy visszatérjünk az őslények bolygójára még egy-két óra erejéig.
Ahogy a cím is utal rá, a Robinson the Journey-ben sokkal fontosabb maga az utazás, mint a végcél. És ezt az utazást bátran ajánlom mindenkinek!
Leave a Reply