Egy kopár, kihalt tájon játszódó kaland játékkal van dolgunk, melyet a PS2-es Ico c. játék és Caspar David Friedrich festő alkotásai ihlettek.
Az üresség és elveszettség érzését szerették volna átadni a fejlesztők, amit sikerült is. A képi világgal és a hangokkal olyan speciális atmoszférát sikerült megteremteniük a fejlsztőknek, ami maradandó élményt nyújthat, még ha a játékot magát 2-3 órán belül végig is lehet játszani.
A játék irányítása DS4-el történik, folyamatos mozgás és forgás is van, viszont a forgás olyan fura tengelyen történik és leggyorsabbra állítva is olyan lassan, hogy nálam rosszullétet okozott, ezért maradtam a 30 fokos forgásnál, azzal semmi gond.
Az első, amit megtapasztalunk a játékban, hogy hatalmas területet látunk be, tényleg óriási és töltés nélkül bejárható az egész. Persze nem azonnal, hiszen feladatok megoldásával, liftek aktiváásával lehet tovább jutni, viszont még a vizeket is bevehetjük majd, hiszen csónakba is bepattanhatunk a játék folyamán. A kopár, kihalt táj képét csak néhány madár töri meg itt-ott, a hangulat tényleg komor, eléggé egyedi. Már-ár unalmasnak is tűnhet, mégis mindig felcsigázza érdeklődésünket, amikor egy-egy akadályt elhárítva újabb és újabb területeket teszünk elérhetővé.
Akinek bejön a hangulat, a stílus, annak érdemes lehet elgondolkodnia rajta. Nem a grafikába fogtok beleszeretni, a poligonsám elég alacsony és a textúrák sem extra részletesek, mégis bőven elég mindkettő ahhoz, hogy ezt a vizuális élményt eléd tárják, ráadásul ennek köszönhető, hogy ilyen hatalmas pályát egyben, töltés nélkül láthatsz.
Ez a játék nem rossz, de nem is kiemelkedő. Ha épp nincs semmi más, akkor érdemes vele foglalkozni. Én 6,5/10-re értékelem.
Leave a Reply