TESZT: Windlands

windlands psvr

Mindig is szerettem a mászást, a repülést és a zuhanást. Így nagy reményekkel vetettem bele magam a Windlands világába, amikor megjelent a Playstation-re.

Másfél órával az első indítás után pedig izzadó tenyérrel, remegő lábakkal és adrenalinnal telepumpálva állapítottam meg, hogy a Psytec Games fejlesztői valami igazán fantasztikus dolgot alkottak.

A játékban egy letűnt civilizáció nyomait kutatjuk három különböző romos világban. A múlt titkait a pályákon fellelhető kristályokat összegyűjtésével fedhetjük fel. A történet egyszerű, de ez így is van jól, mivel nem veszi el a figyelmet a játék igazi lényegéről, ami a mozgás.

Az ősi romok lebegő platformjait hatalmas ugrásokkal, és két kötél lövő kar segítségével járhatjuk be. Minél nagyobb sebességre teszünk szert, annál messzebbre tudunk lendülni, vagy ugrani. A nehézségi beállítástól függ, hogy mely felületekbe lehet kapaszkodni. Ezzel lehetőség van megnehezíteni a haladást, ha valaki komolyabb kihívásra vágyik.

A játékot lehet a Dualshock kontrollerrel is irányítani, de én javaslom a Move kontrollerek használatát. Egy kis időbe telik elsajátítani az irányítást, de ezek adják meg az igazi szabadságot a játékban, és így tudunk pókember módjára váltott kézzel lengeni a platformok között.

A fejlesztők igyekeztek minél több ember számára elérhetővé tenni a Windlands-et, így sokféle komfort funkciót beépítettek. Van lehetőség folyamatos vagy szakaszos fordulás kiválasztására. Valamint be lehet kapcsolni egy ketrecszerű keretet, amely velünk együtt mozog, így mindig van egy stabil pont a látóterünkben. Ez utóbbi funkciót azonban én nem ajánlom, hiszen pont a szabadság érzését, és ezzel a játék legfőbb erényét veszi el. Kicsit olyan, mintha egy horror játékban a sorozatgyilkost kicserélnénk egy plüssnyúlra, hogy ne legyen annyira ijesztő.

A grafika rajzos és minimalista. De ez tökéletesen illeszkedik a játékmenethez. Miközben a faágak és platformok között ugrálunk, amúgy sem figyelnénk a kidolgozott textúrákat. Az egyszerű grafika előnye, hogy nem kellett kompromisszumokat kötni a látótávolságban. Bárhonnan beláthatjuk az egész pályát. A távoli sziklák, oszlopok nem vesznek ködbe. Így előre meg tudjuk tervezni, merre vezet majd utunk.

Ennek az utazásnak pedig minden perce szórakoztató és intenzív lesz. Minden mászás, ugrás és lendülés adrenalinnal tölti el a szervezetünket. Mássz fel a pálya legmagasabb pontjára, és vesd magad a mélybe. Hallgasd, ahogy egyre hangosabban süvít a menetszél a füledbe, majd egy jól irányzott mozdulattal lődd ki a kötelet a közeledő fákra, és parittyaként lendülj tovább a következő platformra. Garantálom, hogy nem fog hidegen hagyni az élmény.

Malindovszky Ákos
About Ákos Malindovszky 7 Articles
Lelkes VR fogyasztó vagyok. Szeretem felvenni a sisakot, és elmerülni az ezernyi színes világban. Az utóbbi időben pedig igyekszek élményeimet leírni, és megosztani másokkal is.

Be the first to comment

Leave a Reply

Your email address will not be published.


*


15 + tizennégy =

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..