A tengerek és óceánok nagy részét még a mai napig nem fedeztük fel. Temérdek rejtélyt és mítoszt tartogat ez a világ. Nem is kell ennél jobb táptalaj, egy izgalmas felfedezős játékhoz.Így gondolta valószínűleg a Neptune Flux készítője is. Nem véletlen az egyes szám. A játékot egyetlen ember fejlesztette, és mint ilyen lenyűgöző teljesítmény. Az alap ötlet és a világ azonban megérdemelt volna egy nagyobb fejlesztő brigádot, mert így sajnos nem tud egy közepes élmény fölé emelkedni a játék.
A történet szerint a jövőben a föld nagy része lakhatatlanná válik egy ökológia katasztrófa következtében. Így az emberek az óceánok mélyén próbálnak meg új otthont teremteni. Főhősünk, Sarah hosszabb felszíni távollét után tér vissza a víz alá, hogy kivegye részét a jövő építéséből. A mélyben töltött napjaira azonban sötét árnyékot vet egy családi tragédia, mely furcsa titkokat rejt.
A cselekmény érdekes és jó alapokon nyugszik, amire egy rettentő izgalmas játékot lehetett volna építeni. Kár, hogy a játékmenet nem tudja kihasználni ezt a lehetőséget, és inkább árt a történetnek, mint használ. A feladatunk különböző roncsok felfedezése és egy mindent összefogó rejtély kinyomozása lesz a tengeralattjárónk fülkéjében ülve.
Járművünket a Dualshock4 kontrollerrel irányítjuk. Néhány szűkebb járatot leszámítva könnyen navigálhatunk körbe a tengerfenéken. Az utazási sebességünk elég lassú. Nagyobb baj azonban, hogy nincs oktatás a történet elején. Még a menüben sincs olyan pont, ami leírná, hogy melyik gomb mit csinál. Így az első 10-15 perc inkább értelmetlen bóklászással telik, hogy pontosan mi is a teendő, és hogyan működik a játék.
A hajónkat fejleszthetjük, melyhez pénzt a tengerfenékről összeszedett hulladékért kapunk, vagy pedig küldetések teljesítéséért. De ez a mechanika hamar értelmét veszti, mivel két sikeres küldetés után már minden lehetséges fejlesztést meg tudunk venni a tengeralattjárónkra.
Az egész történet elég rövid, körülbelül fél óra, ha tudjuk, merre menjünk. Ám ez ritkán fordul elő. A roncsok megtalálásához semmilyen segítséget nem kapunk. Amennyiben mégis sikeresen rájuk bukkannánk, akkor pedig sok esetben nem egyértelmű, mit is vár tőlünk a játék. Térképet nincs, csak egy iránytű alapján navigálhatunk, így nehéz felmérni merrefelé jártunk már, és mely területek maradtak még felfedezetlenek. A rövid látótávolság és a monoton tengerfenék pedig lehetetlenné teszi, hogy bármilyen viszonyítási pont segítségével próbáljunk meg tájékozódni. Ha ehhez hozzávesszük a lassú haladási sebességet, akkor látjuk, hogy hosszú percek telhetnek céltalan bolyongással.
A játék grafikai minősége elég lenne a történethez, ha nem tűnne ennyire kihaltnak és élettelennek a mélység. Halakat, élővilágot alig látni. Csak a gyűjtögethető hulladékok tarkítják a tájat, és ezek is unalmassá válnak egy idő után.
A Neptune Flux kalandjátéknak nem elég izgalmas, logikai játéknak nincs benne elég kihívás, lenyűgöző tengeri felfedezéshez pedig túl sivár a világ. Mindent összevetve elismerésre méltó, hogy egyetlen ember ilyen játékot hozott össze, de sajnos mégis kevés ahhoz, hogy maradandó élményt nyújtson.
Leave a Reply