A Wolfenstein Cyberpilot közelebb hozza a náci világot, mint bármelyik Wolfenstein rész valaha.
Habár nem mondom, hogy tökéletes játékról van szó, mégis kihagyhatatlan alkotásnak tartom, lentebb le is írom miért, egy kis ízelítőhöz pedig tekintsétek meg a videómat belőle, ami vicces kifagyással végződik, de a lényeg azért látszik 🙂
GRAFIKA
A játék legerősebb pontja a grafika. Ilyen fényhatásokat, fizikát, tüzet nem sok PlayStation VR játékban láthatunk és a felbontás is remek. Habár ez köszönhető a cső pályáknak, mégis úgy érezzük, hogy hatalmas területeken mászkálunk és ténylég csak gyönyörködünk benne, még ha a föld alatti metro alagútrendszerében vagyunk is.
IRÁNYÍTÁS
A 2 Move kontroller van a segítségünkre irányítás terén, míg a bal kontroller dedikált move gombjával haladunk előre, addig a jobb kontroller X és O gombjaival fordulunk jobbra-balra, de az is bekapcsolható, hogy a jobb Move-al, amivel a célkeresztet mozgatjuk, azt jobbra-balra túlhúzva a képernyőn szintén az adott irányba kezd fordulni a robot, amiben ülünk. Lőni a ravaszokkal lehet, míg a bal oldalon egy vész energialöketet aktiváló gombra csaphatunk rá, jobb oldalon pedig a javító robotok előhívására alkalmas panelt kezelhetjük.
JÁTÉKMENET
A játék az elején kicsit lassan indul be, de persze izgalmasan és érdekesen, aztán belekerülünk a robotba és csak menni kell, legyűrni mindenkit a pályán, néha jön pár nagyobb ellenfél vagy boss és ennyi. Ez így nem túl izgalmasan hangzik elsőre, de higyjétek el, igencsak szórakoztató. Viszont az ellenfelek kicsit butácskák, sokszor távolról nem látnak meg, csak ha egy bizonyos közelségbe érünk hozzájuk.
HANGOK
Teljesen rendben vannak, akár a zenéről, fegyver hangokról, ellenfelekről legyen szó. Az atmoszférát megteremtik rendesen.
Összességében a játék nagyon jól néz ki, nagyon Wolfenstein hangulata van, viszont az AI butasága kicsit lelombozott. A játékidő pedig 3 órára tehető az eddigi visszajelzések alapján. Értékelésem így 7,5 pont a 10-ből.
Leave a Reply