TESZT: Psychonauts in the Rhombus of Ruin

Nosztalgia járat a kalandjátékok szerelmeseinek.

Tim Schafer neve talán nem sokat mondd nektek önmagában. De aki hozzám hasonlóan a 90-es évek kalandjátékain nőtt fel, az biztos, hogy találkozott már valamelyik játékával. Az ő képzeletének köszönhetjük a Monkey Island, a Day of the Tentacle, vagy például a Full Throttle című játékokat.
Most pedig az ő kezei közül került ki a Psychonauts in the Rhombus of Ruin, ami ezen régi klasszikusok szellemiségét eleveníti fel, még ha csak egy igen rövid időre is.

A játékidő rövid. Nagyon. Még lassú haladás mellett is maximum 2 óra alatt végig lehet vinni. Kalandjáték révén pedig nem valószínű, hogy egynél többször belevágunk. De most, hogy ezt tisztáztuk jöhet annak ecsetelése, hogy miért is remek kis játék a Psychonauts in the Rhombus of Ruin.

A történet szerint a Psychonauták vezetőjét elrabolták, és így ez a természetfeletti képességekkel megáldott különc csapat a megmentésére indul. Ennek a csapatnak a tagja Raz, akinek a bőrébe bújva végig kísérhetjük a történéseket. Jó hír, hogy történet nem támaszkodik az eredeti Psychonauts cselekményére, így akinek a 2005-ös előzmény kimaradt, ugyanúgy élvezheti ezt a kalandot, mint aki régi rajongója a világnak.

A Rhombus of Ruin leginkább a régi point and click kalandjátékok stílusát követi. Főhősünk a többi ügynökhöz hasonlóan különféle természetfeletti képességekkel bír. Tárgyakat tudunk mozgatni, lökdösni, ki/be kapcsolni, vagy akár felgyújtani is. Az utunkba akadó feladványokat ezen képességek és az adott helyszínen található tárgyak kombinálásával kell megoldani. A pályák lineárisak, és a végkifejlet felé terel minket minden lépés. Végzetes hibát ejteni, vagy meghalni nem lehet. A feladatok egyértelműek és nem kívánnak sok gondolkodást. Nem fogunk hosszú perceket állni egy feladvány előtt a fejünket vakarva. De ez a Rhombus of Ruin esetében kifejezetten előny, mivel így nem érezzük azt, hogy egy helyben topogunk és a történet lendülete sem akad meg.

Raz képességei közé tartozik az is, hogy mások testébe tudunk átteleportálni. A pályákon található különböző élőlények nézőpontjai között ugrálva haladunk egyik helyről a másikra. Ezzel az ötlettel a készítők magyarázatot adtak a szabad mozgás hiányára is, és mégis úgy érezzük, hogy beleillünk a fura képességekkel megáldott Psychonauta csapatba.

A látványvilág is dicséretet érdemel. Annak ellenére, hogy erősen rajzfilmszerű grafika jellemzi a játékot, a helyszínek színesek, részlet gazdagok és egyedi hangulat itatja át a világot. Tovább emeli a játék fényét, hogy több helyen roppant kreatívan játszanak a méretarányokkal, mely a virtuális valóságban különösen hatásos tud lenni. A zenék és a szinkronhangok remekül egészítik ki a látványt és teszik teljessé az élményt. Az angolul kevésbé tudóknak lehetőség van angol felirat bekapcsolására, ami segít megérteni a történetet és a feladványokat.

Amennyiben a pörgős, adrenalin dús játékok, vagy a minden sarkon rettegést rejtő horrorok vonzanak a VR-ben, akkor ez nem a te játékod. De ha szeretsz azért játszani, hogy egy szórakoztató kalandot élj át egy teljesen elborult világban, ahol nem a kihívás, hanem a hangulat és a történet a lényeg, akkor bátran ajánlom a Rhombus of Ruint.

Az eredeti ára talán kicsit magas lehet, de egy akció alkalmával feltétlen érdemes beszerezni.

A Psychonauts in the Rhombus of Ruin bebizonyította, hogy a point and click kalandjátékok új köntösbe bújva bizony izgalmas lehetőségeket rejtenek a virtuális térben.

Malindovszky Ákos
About Ákos Malindovszky 7 Articles
Lelkes VR fogyasztó vagyok. Szeretem felvenni a sisakot, és elmerülni az ezernyi színes világban. Az utóbbi időben pedig igyekszek élményeimet leírni, és megosztani másokkal is.

Be the first to comment

Leave a Reply

Your email address will not be published.


*


3 × kettő =

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..