TESZT: Fated – The Silent Oath

A Fated: The Silent Oath visszarepít minket a vikingek mítoszokkal teli világába egy rövid utazás erejéig. Ez a kis kaland maradandó élményt ad nekünk, ezért cserébe azonban rengeteg türelmet és kompromisszumot követel meg tőlünk.

A játékban Ulfir, a néma viking bőrébe bújhatunk. Feladatunk az, hogy a családunkat megvédjük, és biztonságba juttassuk, miután a falunk leég.

A Fated the silent oath nem is annyira játék, mint inkább egy interaktív animációs film. A főszereplőt ugyan mi irányítjuk, de gyakorlatilag csak végigmegyünk az előre kijelölt ösvényen. A történet lefolyására kevés ráhatásunk van. Lesz részünk íjászkodásban, kocsi hajtásban, logikai feladványokban, de ezek mindegyike túlontúl könnyű, és mindet csak egyszer, egy-egy adott szituációban használjuk. Az az érzésem támadt néha, hogy a fejlesztők csak azért tettek feladatokat a játékba, hogy interaktívabbnak érezzük egy közönséges filmnél.

 

Van azonban egy részlet, amely sokkal jobban bevont a történetbe, mint számítottam. Ez pedig a kommunikáció. Mivel a főhős, akit játszunk néma, a családtagjaink eldöntendő kérdéseket intéznek hozzánk, melyekre bólogatással vagy fejrázással reagálhatunk. Megdöbbentő, hogy ez az egyszerű mechanizmus mennyivel személyesebbé teszi a kommunikációt.

A játék grafikája a rajzos stílust követi. A szereplők és a tájak, mintha egyenesen egy mesekönyv lapjairól ugrottak volna le. Recés éleket nem látni sehol, azonban a felbontás egy hagyományos PS4-en hagyott némi kívánni valót maga után. A tőlünk messzebb lévő karakterek sokszor már homályosak voltak. Az animációk néhol tökéletesen a helyükön vannak és illeszkednek a szereplő mondandójához, de arra is van példa, hogy a kísérőink bután megállnak egy helyben, amíg nem követjük őket a kijelölt úton. A családtagjaink hangjait jól eltalálták, felirat azonban nincs a szövegkehez. Ez azért sajnálatos, mivel a játék lényege pont a történetben rejlik, így legalább egy közepes angoltudás ajánlott.

A pályák kicsik, de átadják a kor és a hely hangulatát. Szerencse is, hogy nincs nagy terület, amit bejárhatunk, mivel a játék leggyengébb pontja a mozgás. A főszereplőt a Dualshock kontrollerrel, irányítjuk. A haladási sebességünk azonban mérhetetlenül lassú. Sok esetben egy örökkévalóságnak tűnik, mire eljutunk egy útszakasz végéig. Tovább növelte a frusztrációmat az is, hogy a családtagjaink többször előreszaladnak, és mi olyankor is csak csigatempóban vonszoljuk magunkat utánuk. Olyan, mintha a fejlesztők mesterségesen lassítani akarták volna a haladást. Talán azért, hogy ne legyen rosszul a játékos. Ezt támasztja alá számomra az is, hogy csak körcikkenként lehet fordulni a játékban. Nincs lehetőség folyamatos fordulásra.

Minden bosszantó hibája ellenére azonban mégsem tudtam szabadulni a játéktól. Tudni akartam mi vár a következő sarkon, mit tudhatok meg még a viking mítoszokról, és hogyan végződik az utazásom. A kicsit több, mint egy órás kaland végén pedig gondolkodás nélkül beleugrottam volna a folytatásba, ha van rá lehetőségem.

A játékot csak azoknak ajánlom, akik hajlandóak elviselni a lassú játékmenetet és a teljesen lineáris történetvezetést.

Ha viszont úgy gondolsz a Fated: The Silent Oath-ra, mint egy interaktív filmre a virtuális valóságban, akkor a gyenge játékmechanikákon felülemelkedve a történet, a szereplők és a világ megragad és magával ránt egy érdekes utazásra.

Ákos Malindovszky
About Ákos Malindovszky 4 Articles
Lelkes VR fogyasztó vagyok. Szeretem felvenni a sisakot, és elmerülni az ezernyi színes világban. Az utóbbi időben pedig igyekszek élményeimet leírni, és megosztani másokkal is.

Be the first to comment

Leave a Reply

Your email address will not be published.


*


3 × négy =