TESZT: SUPERHOT VR

superhot vr teszt

Anno amikor megjelent a Super Hot PC-re, szinte mindenki imádta. Miért is ne portolnák VR-ra? És megtették, amiért igazán hálásak lehetünk.

Az egyszerű, letisztult, mondhatni sematikus látványvilágban a fehér és néhány sötétebb árnyalat dominál, ami elég különleges atmoszférát teremt. Mindemellett az ellenség piros színben pompázik.

A játékról amit tudni érdemes, hogy egy gépi szimuláció, melyben fegyveres szituációkat kell úgy megoldanunk, hogy átnézzük a helyzetet, majd lereagáljuk a fenyegetettséget. Miről is beszélek? Sok fegyveres rossz fiú mind a játékost, vagyis engem akar kiiktatni. Az idő csak előre tud haladni, de ha nem mozgunk megáll. A mozgásunk sebességének megfelelően gyorsul. Tehát ha nyúlunk egy fegyverért szép lassan, óvatosan, a világ is gyök kettővel mozog, de ha hirtelen odakapnánk és az ellenségre lőnénk, talán lelőne Ő hamarabb. Ezzel ellentétbe, ha lassan cselekszünk, akkor ugyanolyan lassan jön a támadás is az irányunkba és szépen a ránk kilőtt golyókat is kikerülhetjük, vagy fegyverünkkel eltéríthetjük.

Nem biztos, hogy ez izgalmasnak hangzik így elsőre, de átélni igenis az. Szinte valódi szuperhősnek érezzük magunkat! Nagyon sokszor meg lehet ám halni és egy szakasznak újból nekikezdeni. stratégiát kell kitalálni, hogy kit lőjünk le először, kit dobjunk meg késsel, merre érdemes a lövések elől elhajolni, stb. Volt olyan pálya, aminek 10-szer is neki kellett mennem mire sikeresen túljutottam rajta.

A move kontrollerek gyorsan és pontosan reagálnak a játékban, amire viszont érdemes odafigyelni, hogy a játék állva játszva a legigazibb. Van, amikor tereptárgyak mögé bújva kell védekezni egy lövés ellen, vagy éppen a pult alatt vannak a fegyverek, amikhez hozzá kell férnünk. Ezek a műveletek ülve nem mennek. Ez az ajáték, ahol valóban mozogni kell a térben. Elhajolgatni a golyók elől, tényleg Neo-t játszva a Matrix-ból.

A Super Hot szórakoztató, a menüje és az egész kigondolása nagyon ötletes. Csupán egyetlen egy negatívumot tudok felhozni a játékkal szemben, az pedig a rövidsége, mely körülbelől 1-1,5 órára tehető. Persze utána kinyílik pár lehetőség az újrajátszásra, akár idő alapú versenyeket is rendezhetünk a 15 pályán, de akkor is rövidnek tartom. Ennek fényében akkor is megérdemel tőlem a játék egy 9/10-es értékelést.

Orosz Mihály
About Mihály Orosz 543 Articles
A PSVR.hu üzemeltetője vagyok, egy lelkes PlayStation VR felhasználó, aki 2016. tavaszán úgy döntött, elkezd foglalkozni a PlayStation VR-al, hogy nektek minél több infót átadhasson erről a szuper kiegészítőről. Iratkozz fel Youtube csatornámra és nyomd meg a kis harangot is, hogy mindig értesülj új tesztjeimről: FELIRATKOZÁS

4 Comments

  1. Sziasztok! A move kontrollerek rég a fiókban hevertek, gondoltam délutáni időtöltésként megtornáztatom őket kicsit, és letöltöttem a játékot. Nos a tapasztalataim elég vegyesek. A koncepció hogy az idő sebességével manipulál ötletes, de nagyjából ez minden pozitívum ami elmondható. A grafika divatosan szólva “letisztult” ami recés éleket és színekben sivár megjelenítést takar, ez 2017-ben szerintem még vr-ban is elég gyengécske. 🙂 Ez még elnézhető lenne, csak újabb bökkenő, a játék mintha nem lenne tisztában a határainkkal. Gyakran olyan messzire kellett nyúlnom a tárgyakért hogy a vr kábele már nem engedett tovább. (nem volt még ilyen gondom más játékokkal) Emellett, gondolom az egy órás játékidő megnyújtásáért hivatva, hiba esetén nem az adott pálya elejére rak a játék, hanem körökkel korábbra, és egy idő után ez idegesítően unalmas. Nem néztem utána melyik csapat készítette, de szerintem van még hová fejlődniük.

    • Igen, a grafika recés élei valóban elég elszomorítók főleg ilyen játékban, ahol nem is kell túl sok látványt letervezni, nem haladhatsz a játékban. Állítólag a legújabb frissítés ezt némiképp orvosolja ps4 pro-n, de az igazat megvallva azt meg nem próbáltam. A játékot állva játszva nekem nem volt semmi elérhetetlen távolságban, mert ha messze is volt, de az irányába nyúltam, azonnal jelezte, hogy felvehetem. A pályák újrakezdése pedig régen is ilyen volt a játékokban, mostanában el vagyunk kényeztetve azzal, ha meghalunk egy játékban, szinte pont onnan folytathatjuk. Nekem ezzel nem volt bajom. Egyébként a Dino Frontier grafikája lesz az, amitől el lehet ajulni. Sehol, semmi recés él, de sehol és tényleg egyáltalán nincs. Döbbenetesen szép.

      • Persze, nem trollkodás akart lenni, és nem szoktam lehúzni játékokat, csak több mint hétezerért szerintem finoman szólva is túlárazott. 🙂 Nyilván én is állva játszottam, minden bekalibrálva ahogy kell, a valós térben mégis olyan távolságokra akart vinni néha, amit nem értem el. A tárgyak eldobás utáni fizikája se működik rendesen. (akárcsak a Lethal VR-ben) Mindegy.. Szóval olyan “összecsaptuk, aztán úgyis venni fogják mert vr” érzésem volt. A technológia ennél jóval többet tud, – mint ahogy azt már megmutatta – talán kicsit ezért is volt csalódás. 🙂

Hozzászólás a(z) Tibor Timlinger bejegyzéshez Válasz megszakítása

Your email address will not be published.


*


13 + tíz =

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .