A VR játékok csakúgy, mint a 3D-s filmek, különböző módon használják fel a technológia adta lehetőségeket. Vannak olyan címek, melyek igyekeznek minél látványosabb jeleneteket egymás után rakni, hogy elbűvöljenek, vagy éppen halálra rémítsenek. De vannak olyan esetek, amikor a készítők a virtuális valóságot (vagy a 3D-t) inkább csak arra használják, hogy jobban beleképzelhessük magunkat az adott helyzetbe, és ezáltal egy mélyebb élményt adjanak. Ez utóbbi kategóriába tartozik az nDreams által fejlesztett The Assembly is. Talán ez lehet az oka, hogy szokatlanul keveset hallani a játékról, annak ellenére, hogy egyike az első címeknek, amik megjelentek a Playstation VR-re.
Egy vérbeli kalandjátékkal van dolgunk, ami (hasonlóan a Loading Human-hez) sok elemet hoz a régi idők elődeitől. Adott a világ egy félreeső pontján megbújó, Assembly nevű titkos kutató laboratórium. Benne két főszereplő, akiket felváltva irányítunk, ahogy történetük egyre közelít egymáshoz.
Az egyik szereplő Madeleine Stone, egy orvos, aki egy kétes tárgyalás után akarata ellenére kerül a laboratóriumba. Itt ajánlatot kap, hogy csatlakozzon a tudósgárdához. Ehhez azonban egy sor tesztet kell elvégeznie. Az ő bőrébe bújva egy sor logikai feladványt kell megfejtenünk. Ezek a mini játékok, hogy kisebb, hol nagyobb kihívást jelentenek. Találkozhatunk itt Sokoban stílusú tili-toli feladattal, de gondolkodást igénylő „találd meg a gyilkost” szituációval is.
A másik szereplő Caleb Pearson. Egy tudós, aki már évek óta az Assembly szárnyai alatt dolgozik. Azonban egy felfedezés megingatja a hűségét a cég iránt, és innentől azt tűzi ki céljául, hogy kiderítse, mi is folyik a laboratórium falai között. Ezzel a szereplővel nagyobb mozgásteret kapunk. Az intézmény több szintjét is végig járjuk majd, kollégákat játszunk ki és irodákat kutatunk át, miközben próbálunk újabb nyomokat találni.
A feladatok különböző nehézségűek, de mindig egyértelműek, és tovább görgetik a történet fonalát.
Grafikailag a játék szép, bár nem kiemelkedő. A laboratóriumok, irodák és folyosók mind tele vannak kisebb nagyobb használati tárgyakkal. Sehol sem találni egy üres asztalt a komplexumban, ahogyan egy valós munkahelyen sem találnánk. A pálya széleit építkezési területeknek álcázták, melyek ösztönösen visszafordulásra sarkallnak minket. A modellek mindenhol szépen kidolgozottak. A történet szempontjából fontos tárgyak textúrája közelről nézve is egészen aprólékos, bár néha kicsit lassan tisztul ki. Azonban egy két padló lemez és címke elég homályosra sikerült.
A szinkronhangok hitelesek és élettelik. Ez fontos is, mivel rengeteg belső monológ, telefonhívás és hangüzenet vár ránk a történet folyamán. A karakterek jól megkülönböztethető hangon és stílusban beszélnek. Lehetőség van felirat bekapcsolására, ami nagyban segíti a szövegértést. Az viszont kissé zavaró, hogy a felirat pontosan a látótér közepén jelenik meg.
Az irányítás terén sok lehetőséget tettek elérhetővé a fejlesztők. Bár ezek közül nem mindegyik bizonyult használhatónak a játékban. Hamar el kell felejteni a Move kontrollerek használatát. Megkönnyítik ugyan egy kicsivel a tárgyak felvételét, viszont a mozgásban nagyon erősen lekorlátoznak. Ha a Move kontrollerek használata mellett döntünk, akkor teleportálással tudunk közlekedni. A forduláshoz egy tárcsán kell rámutatni a megfelelő nyílra, azonban így csak 90 fokos fordulásra van lehetőségünk. Ezzel a módszerrel rettentő sokáig tart pontosan odaállni, például egy konzol elé.
Sokkal használhatóbb, ha a Dualshock kontroller mellett döntünk. Ekkor továbbra is van lehetőségünk teleportálással közlekedni, de mozoghatunk hagyományos FPS irányítással is. Ez esetben az előrehaladás és a fordulás tekintetében választhatunk a folyamatos, vagy pedig a lépcsős mozgás közül.
Én a kis lépcsős fordulás és a folyamatos előre haladás mellett döntöttem. Talán csak a jó pár órányi VR játéknak köszönhetően, de egyáltalán nem volt „hullámvasút” érzésem egy hagyományos PS4-en játszva sem.
A The Assembly nem való mindenkinek. Leginkább kalandjáték kedvelőknek ajánlom, akiknek a történet fontos egy játéknál, és inkább az utazás, mint a végcél. A 3-4 órányi játékidő nagy részét olvasással, kutatással és felfedezéssel töltjük. Lassan lehet előrehaladni. De minden sarkon vár minket egy email, egy fiókba rejtett dosszié vagy egy elcsípett párbeszéd. Ezeket elolvasva, meghallgatva egy élő-lélegző szervezet képe bontakozik ki előttünk. Belepillanthatunk az alkalmazottak és a tudósok mindennapjaiba. Megismerhetjük kis titkaikat, gondolataikat és ambícióikat.
Amitől viszont maradandó élményt jelentett számomra a játék, azok a menet közben felvetett morális kérdések. Kérdések, melyekre nincs helyes válasz. Kérdések, melyekkel nap mint nap szembesülnek azon tudósok, akik nem félnek áldozatokat hozni a tudomány nevében. És EZ az, amiről a The Assembly valójában szól szerintem.
A játék teljes ára talán kicsit drága, de egy akció alkalmával akár fél áron hozzájuthatunk, ami már elég baráti ajánlat.
A tesztet írta:
Malindovszky Ákos
Leave a Reply